„A baloldali újságokból azért nincs elegem, mert azok már rég - sokuk már csak a jogelődök miatt is - vállalhatatlanok. A »rendes« baloldali újságok pártállami gyökerüktől a mai napig nem tudtak megszabadulni, a rendszerváltásnak csúfolt valami előestéjén néhány cégjogi trükkel kicseréltek a pórázukat tartó kezet, és azóta vígan becsmérelnek mindent, ami szép és értékes ebben az országban. Ezért nem adok pénzt, tőlem tönkre is mehetnek.
A jobboldal újságjaival más a helyzet. Közülük egyeseknek szintén van pártállami gyökere, de ezektől - hosszú idő alatt ellentmondásosan, keservesen - megszabadultak. A zöldmezősen alapított lapok sem voltak mentesek a kiforrás vitáitól, de mára megtalálták saját arcukat és közönségüket is. A jobboldali lapok jelenleg láthatóan két problémával küzdenek, az egyik az unalom, a másik a kormánypropaganda kritikátlan átvétele, amely - mint a saját farkába harapó kígyó - erősíti az unalmassá válást. Korábban ezek a lapok szellemileg pezsgést hoztak, új megközelítéseket, világlátást adtak, ma viszont a napi rutin felmondásán és a kolomp szerepen kívül alig adnak valamit olvasóiknak.
Nézzük részleteiben is. A Helyi Téma című lapot ingyenesen terjesztik, sok háztartásba eljut. Amikor a postaládámban először megtaláltam, viszonylag hamar felmértem, hogy amolyan - a Magyar Vizslánál egy picinyt kifinomultabb - propaganda cucc. A legnagyobb problémám az volt vele, hogy hova tegyem. Mivel a papírgyűjtőig lusta voltam elvinni, ezért - jellemesen - a tömbház közismerten baloldali lakói közül választottam ki a szerencsést, aki még egyszer részesülhetett a kiváló információkból. Aztán rájöttem, hogy ezzel a magatartásommal már megint a vörösök járnak jól, mert két papírjuk is lesz a krumplipucoláshoz, azóta ilyen céllal megőrzöm.
A Magyar Hírlap liberális lapként megdöglött (figyelem Fodor Gábor!), így nagy várakozással tekintettem Széles úr elképzelései elé. Amit kaptam, az kiábrándító volt, rosszul szerkesztett, gyenge szellemi frissességű napilapnak látszó tárgy. Mára a 70-es, esetleg 72-es IQ-val rendelkező kormánypártiak lapja. A már 73 IQ-val rendelkező kormánypártiak között viszont vérciki olvasni. Nem mondom: Bayer Zsolt indulatos cikkei vagy Szentmihályi-Szabó Péter finom iróniája tud szórakoztató lenni, de ezeket - éppen mert érdekesek - úgyis szemlézi az Index és a Mandiner, ezért nem érdemes megvenni a lapot.